Kaptam egy levelet - szoktam, most már csak néha, de szoktam.... - amitől eszembe jutott, hogy vannak itt még akik joggal követelhetnek tőlem régi és új ízeket. A levélben egy régi-régi kakaós-barackos süti receptjét kérték. merthogy azt láthatod, hogy az archív linkek nem működnek. Igazából ettől is ment el a kedvem. Két év blogját kellene most valahogy ráncba szednem. De megteszem... Szép lassan... Visszatérve a kért recepthez... úgy gondolom ez most nagyon illik ide... Az emlékeim és az aktualitás miatt is.... Meg mert finom. Egyszerű és finom.... Ahogy szeretem az életete...:)

Ja igen! És Peter Rimnek üzenem: .... itt vagyok....:)


Kakaós barackos süti (2006.07.31.)

Gyerekkoromban a nyár mindig a befőzésről (is) szólt. A kertünkben három sárgabarackfa állt, szörnyű magasak, legalábbis nekem. Apró szemű pirosas édes gyümölcsöt termettek Anyukám mindig lekvárt főzött belőle. Őszintén megmondom igazi barack formájú sárgabarackra egyszer nyaralás közben a Balatonnál csodálkoztam rá, jé így néz ki a sárgabarack, amikor nincs még kimagozva lecukrozva. Pedig szedtem eleget, de az más volt mégis... Őszibarack fa is volt a kertben, emlékszem a maximális hozamot három darab őszibarack terméssel hozta. Kicsike fa volt, fiatal még. Szóval barackos sütit enni ilyentájt szinte kötelező. Ezt a receptet itt találtam a topikon és egyből bele is szerettem. Tényleg, ahogy írták, a kakaós piskóta, fölötte a gyümölcs határozott íze és a tetején a könnyű édes hab. Szóval telitalálat!

Kakaós - barackos süti

Hozzávalók:
- 25 - 25 dkg sárga- és őszibarack (lehet csak sárgabarackból is)
- 20 dkg liszt - 5 dkg kakaópor,
- fél cs. sütőpor - 20 dkg Rama
- 4 tojás
- 1 tojásfehérje
- 20 +15 dkg cukor

A lisztet a kakaóporral és a sütőporral elkeverjük. A Ramát a porcukorral és az egyenként hozzáadott 3 tojássárgájával, és 1 egész tojással habosra keverjük. Kanalanként belekeverjük a lisztes keveréket. A masszát kikent, lisztezett (közepes méretű) tepsibe öntjük. Kirakjuk a szeketekre vágott gyümölcsökkel ( a vágott felükkel felfelé). Előmelegített sütőben 190 fokon 25 - 30 percig sütjük. Ezután a 4 tojásfehérjét 10 dkg porcukorral kemény habbá verjük, majd a maradék porcukrot óvatosan beleszitáljuk. A habot rácsszerűen a süteményre nyomjuk. Forró sütőbe tolva a tojáshabot addig sütjük, amíg enyhén megbarnul. Megjegyzések: - A tojáshabot egyszerűen a tetejére simítottam Így egy kicsit talán alacsony lett a habsipka. Ha van maradék tojásfehérjéd, érdemes hozzáadni! - A hab felverésével óvatosan kell bánni, a cukrot folyamatosan kell hozzáadni.

Hozzászólások: 8
Címkék:

Elvágtam az ujjam Nigella könyvének egy lapjával..... 

Hozzászólások: 1
Címkék:

Az ember adjon a jó hírére, na! Különben is a szembejövő kihívások olyan magas labdák, amiket le kell ütni, mese nincs. Az úgy volt, hogy egy ilyesmi bejegyzést már akartam tenni valami olyan címmel, hogy a "házi istennővé váláshoz vezető utam első botladozó lépései". Ugyanis akartam már arról írni, hogy a karácsonyra kapott életem első Niglla könyvéből abszolváltam már egy muffint, nem is akármilyet (róla majd máskor). A sors azonban úgy akarta, hogy ma délután felüssem a nem kis súlyú süteményes könyvet, és megalkossam második Nigella fogásomat sokunk örömére.
Történt délben, hogy azt kérdezte az én párom, hogy van-e nekem brownie receptem. Már hogyne volna! Oly annyira van, hogy néhányszor már sütöttem is, aminek legjobban a kiskorú örült, imádja ezt a műfajt.
Aztán kiderült, hogy egy szürke délutánon még több idevágó receptet összegyűjtöttem már, Kozi brownie-jától kezdve a fehércsokis variációig.
De hát addig macerált a gondolat, hogy muszáj voltam Nigellánál is utánanézni a dolognak, és jól tettem. Ő maga is azzal kezdte, hogy nem is érti miért nem csinálunk állandóan brownie-t hiszen annyira egyszerű és annyira nagyon finom. Aztán gondoltam azért nem sütünk minden nap, mert azért ebbe egy egészen jó minőségű étcsokoládé kell, minimum 50 %-os. Az pedig nem annyira olcsóság.
Na de nem is azért, a jó áron is beszerezhető hetvenes csokiból kettőt sikerült a délutáni sütibe beletennem és hát mit is mondjak.... Elég jó lett. Bár önkritikusan azt is meg kell jegyeznem, hogy egyetlen gondolattal hosszabban sütöttem, egy picit talán lehetne ragacsosabb, de az illat, ami a sütés közben betöltötte a konyhát , és aztán a süti íze... mindenért kárpótol.
A titka a dolognak kettő szerintem. A tojást nagyon habosra kell felverni a cukorral, nem szabad sajnálni az időt. A másik pedig - ahogy ezt Nigella is hangsúlyozza - az állandó figyelem, és a pontos időzítés a tepsi kivételére.

Én pont a fele mennyiségből készítettem el, bevallom kifejezettn nehezemre esett elfelezni a 375 gramm vajat, de megoldottam!

(Nigella ezt a sütit egy barátjuk szülinapi tortájának készítette el, kockánként egy tortagyertyával, szerintem nagyon jó ötlet, isteni ünnepi süti!)

Nigella brownie-ja

Hozzávalók:

- 375 g puha, sótlan vaj ( 187,5)
- 375 g jó minőségű étcsokoládé (187,5)
- 6 nagy tojás (3)
-  1 evőkanál vanília-kivonat (1 teáskanál)
- 1/2 kg finom szemű kristálycukor (250 g)
- 225 g finomliszt (112,5)
- 1 teáskanál só (1 kávéskanál)
- 300 g apróra vágott dióbél - opcionális

Melegítsd a sütőt 180 fokra, bélelj ki egy tepsit sütőpapírral, az oldalát is érje!
A vajat és az összetördelt csokit egy mély tálba tedd, vízgőz felett lassan olvaszd és keverd össze, majd hűtsd ki. Egy másik tálban keverd kis a tojást a cukorral és a vaniliával, legyen jó habos! Egy harmadik tálba mérd ki a lisztet és keverd bele a sót.
Ha a csokis vaj kicsit lehűlt már, keverd hozzá a tojásos cukrot, keverd el, míg egyneművé nem válik. Add hozzá a diót, ha akarod és a lisztet, majd szépen dolgozd ki! Öntsd bele a kibélelt tepisbe!
Kb. 25 percig süsd!

Akkor jó, ha a teteje száraz és világosbarna, de belül még ragacsos. Állandóan ellenőrizni kell!

Hozzászólások: 0
Címkék:

Bolondja vagyok a jó paradicsomlevesnek, bár magam egyáltalán nem tudok olyat főzni. Legjobban talán a menzafílinges rizses paradicsomlevest kedvelem. Emlékszem nagy csencselésben voltam a menzán az ebédjegyekkel, amikor paradicsomleves volt a kaja. Általában a másodikat adtam oda a levesért, így volt hogy három tányér paradicsomlevest gyűrtem magamba, a legnagyobb élvezettel.
Azóta már beleszerettem a bio vega változatba is... És bár a paradicsomot és a paradicsomos káposztát meg se nézem, a paradicsomlevesért bármire képes lennék...

Még egy vadonatúj étterem kipróbálására is... Aztán majd nem baj....

Történt, hogy pénteken a mammut nevezetű bevásárlóközpontban kóvályogtunk, a legfőbb feladatunk egy bionicle izé beszerzése volt és mivel akciósan egyből kettőt tudunk belőle abszolválni, efeletti örömünkben úgy döntöttünk, ebédeljünk, nosza.

A mammut 1 tetején van egy kis önkielégítő, nem nagy szám, mandarin vagy mi a tök az ő neve. pizzát nem szabad kérni és a palacsinták itt hidegek, de ha az ember ezt úgy tudja, akkor végső esetre igazán megfelelő. Igen ám, de egyből a mozgólépcső után feltartott minket egy tábla. Először a hely nevét próbáltam kibetűzni, az istennek se ment, olyan nyakatekert szuperneonnal van az oda kiszögelve (1.sz. tanulság: sose egyél olyan helyen, amelyiknek még a nevét se lehet elolvasni!!!). A menü tábla olyan ígéretesnek tűnt, hogy rövid tipródás után mégiscsak megadtuk magunkat a minket már körülrajzani kezdő kettő pincérnek (2. sz. tanulság: Sose egyél olyan helyen, ahol a pincérek ráérnek rajzani.). A menütáblán ez állt: Mai menü: Paradicsomleves, Csülök pékné (gondolom módra) Forrócsoki 890,- Őszintén megmondom ebben a pillanatban a közölt információk közül az ár hatott rám legkevésbé. A paradicsomleves legjobban. El is döntöttük, én eszem egy paradicsomlevest és kérek hozzá valamit, a párom megeszi a csülköt pékné (biztos módra) és eszik még valamit. Pörfekt ebéd.

Ezt így elő is adtuk a pincérnek, hogy akkor paradicsomleves és hortobágyi palacsinta (ez leszek én) és a csülök meg majd még valami. Ezután hosszas polemizálás kezdődött el, hogy akkor mit hozzon ő egyszerre, és a forró csoki is a menühöz tartozik ám. Mondtam nem baj, jó lesz, csak hozza!
Oldandó a kis kavarást, megkérdeztük a hely nevét: Etage vagyis Étázs. A párom mentőkérdése úgy hangzott, ez mit jelent? Azt hiszem emeletet, mondta a pincér. Franciául? - próbált barátkozni a párom. "Hát igen végülis ez egy francia-magyar szó- tudtuk meg a végső konklúziót.
(3. sz. tanulság: Sose egyél menüt, ha túl olcsó!) Erre egyből akkor jöttem rá, amikor kihozták a levest az inimini csészécskébe, de őszintén megmondom nem a leves, sokkal inkább a vele együtt érkező csülök pékné (talán módra) sokkolt igazán. Akkor jöttem rá, hogy orbitálisan csőbe vagyunk húzva, és már hagytam volna csapot és papot, tán még paradicsomlevest is, és rohantam volna a jól bevált mandarinba... De nem tehettem, a budoár hangulatban, a műbőr széken  csúszkálni kezdett a fenekem, nem volt mit tenni. Na jó. A leves remek volt. Majdnem olyan, mint a menzán.... Csak sokkal kevesebb. Sőt nagyon kevés.... Ha még hozzászámoljuk azt is, hogy a hortobágyi a mai napig nem érkezett meg... akkor meg olyan kevés, hogy vicces.... A párom kínlódott egy kicsit a csülökkel (mint tudjuk pékné), több volt benne a cupák és a hagyma, ráadásul, ami csülök, az is rágós, és mindez egy tizórais tányéron.... Ő utána még kért egy gyümölcssalátával töltött palacsintát, ebben lelt némi vigaszra. Én a paradicsomlevesem után kaptam valamit, amit a legnagyobb jóindulattal sem neveznék forró csokinak. Először is fehér volt. Na jó, olvastunk már forró fehér csokiról, csak akkor fel kellene világosítani a szerencsétlen vendéget is a tényről, hátha érdekli, mit etetnek meg vele. Másodszor is mogyoródarabkák voltak benne. Tehát mogyorós forró fehér csoki... Aha! Harmadszor forró volt, ez legalább stimmelt, hogy a gyomrom mit szólt a paradicsomleves után küldött forró léhez nem tudom. A dolog egyébként egy bögre forró tejre hasonlított leginkább.... Ebben a pillanatban rémlett fel a mozdulat, hogy a rendelés után a pincér első útja valami kis raktárfélébe vezetett, ahonnan kihozott egy ezüst színű tasakot, még gondoltam is, porlevest fogok enni? Ezek szerint nem, de porforrócsokit igen. ..... Örültem, hogy a hortobágyi kimaradt mégis, micsoda buli lett volna a beleimben! Ajaj!!!!
A pincér megkérdezte a végén, kávét?. Mit mondjak, én már ezek után egy hamburgert kívántam, vagy legalább egy sósperecet, nem kávét. A párom bátor ember, ő kért egy valamivel hosszabb  kávét, mondjuk ki, hosszú kávét. A csöpp pultban eddig látványosan unatkozó lányka legyártott egy kávét, amit a pincér letett a párom elé, és csak a pincér és a pultos lány arcáról jöttem rá, hogy valami nem stimmel. A párom a Profi üzletek olcsó termék kávétejszinjét dugta az orrom alá, én meg úgy éreztem magam, mint Miss Marple, amikor rájön valamire. A kávé nem a hosszú fajta volt, hanem egy csöpp kis olasz eszpresszó. Jaj istenem minek ez a nagy szőrszálhasogatás.....
A tulajasszony egész ebédünk alatt a hátam mögött állt, egy ismerősének magyarázott az üzlet megnyitásáról, megtudtam, hogy a drapériák métere 4800 forint volt, több nem is érdekelt, legfeljebb még az, hogy ha a vendégnek tilos a folyosón elhelyezett asztalnál dohányozni, akkor neki mindezt miért szabad. Utána még azon is elgondolkodtam, hogy miért kell egy falatnyi helyre ennyi ember dolgozni, összesen vagy hatan voltak a főnökasszonnyal együtt. De ez legyen az ő próblémájuk. A végén arra is rájöttem, vajon miért nem dolgozik a főnökasszony, például állhatna ő a pultban. De aztán rájöttem, hát dolgozik ő! Nála kellett fizetni!!!

Közben még ketten bekajálták a mai menü kiírást, vitték is nekik az etázsra az apró csészéket. És pont amikor szedelőzködtünk dobta le magát három férfiember roppant otthonosan a mellettünk levő asztalhoz, nagy hangon azután érdeklődve van-e menü? Volt.

Hozzászólások: 1
Címkék:

Na jó, Peter Rimnek igaza van és ha jól belegondolok, akár húsvéti is lehetne a kuglóf bár korántsem a közelgő nyusziünnep miatt került elő most pont ez a recept....

Aki munkásságomat régóta nyomon követi (és óh jaj el ne szálljak magamtól most már...) szóval aki bekukkantott korábban is hozzám, az tudhatja, nagy barátja vagyok mindenféle kuglófoknak. Egy időben szakmányban gyártottam a Tízperces fajtát, aztán keseregtem a kuglófsütőformám bénaságán, és még egy gasztroélmény kapcsán azt is elárultam melyik pesti étteremben tálalnak szombaton négy órakor frissen sült illatos kuglófot a délutáni kávé mellé.
A kuglóf jó dolog, nnna. Én szeretem, ha mazsolás és kakaós, de mostanában olyanról ábrándozom, ami egyszerre csokis, vagy kakaós és egy kicsit narancsos is. Vagy az már nem is kuglóf? Nem tudom.....Mindeenestre receptet pont ilyet nem találtam... még az általam oly nagyra becsült Nigella is csak holmi csokis sütit süt narancslekvárral, de nem kuglófot.

Szülinapi ebédre voltunk hivatalosak, de nem, az egész nem itt kezdődött...

Hanem ott, hogy odáig vagyok a békebeli dolgokért.... Amióta Budapesten lakom a legtöbb tudást a nagy nevű cukrászokról igyekeztem összeszedni, és mondhatom amennyire térfogatom engedi, kóstolom is életművüket rendesen. Úgy sikerült, hogy pénteken délelőtt megnéztük a Vaszary kiállítást a Várban, aztán a Moszkva téren lesétáltunk az Auguszt Cukrászdáig. Jaj. Az maga a Boldog Békeidők. Egyszerűen pazar. Ott ültem a kis kiugróban egy kellemes régi lócaszerűeségen, bámultam a hófehér fakorlátot, néztem az art decora hajazó lámpatesteket (csak az a művirág nem kellene alájuk) és úgy éreztem:  Én vagyok a nagymamám.... és bevallom - ha perverzió, ha nem... néha szeretek a nagyanyám lenni...nagy kalap meg minden... ajaj....
Kifelé jövet meg nem álltuk, hogy ne csomagoltassunk az impozáns üvegkupola alatt porcukrosan csábító kuglófból.

Ezek után tehát a vasárnapi vendégségre igazán kénytelen voltam egy kuglófot álmodni, és mivel se a tízperces recept, se más nem került a kezem ügyébe, ezért egy egészen új, de mégis régi szakácskönyvet ütöttem fel.

A Generációk szakácskönyve egy igazi családi receptgyűjtemény a monarchiától kezdve. Békebeli naná, hiszen nem sokat kellett keresnem, hogy egy igazi kuglóf receptre ráakadjak. És mondhatom igazán jó választás volt.

Annyit még megjegyzek, hogy kuglófsütővel még most is hadilábon állok, a szilikonost nem annyira kedvelem, más meg nincsen nekem, úgyhogy kuglóf helyett egy koszorút sikerült alkotnom, de én kuglófnak hívtam.

Kuglóf Gerbeaud - Generációk szakácskönyve

Hozzávalók:
-130 g. vaj vagy margarin
- 250 g cukor
- 4 tojás
- 1 citrom héja
- 1 dl tej
- 300 g liszt
- 1 zacskó sütőpor
- 1 evőkanál kakaó

A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a 4 tojás sárgáját és a tejet. Jól összekeverjük. Kemény habbá verjük a 4 tojás fehérjét, egy másik tálban összekeverjük a lisztet és a sütőport, majd a tojáshabot a vajas masszához adjuk és rászórjuk a sütőporos lisztet. Bármilyen meglepő, de így megy a dolog. Ezután az egészen fakanállal nagy keverő mozdulatokkal lazán összedolgozzuk. A massza 1/3-át különvesszük (én a tojáshabos tálba merem vissza) ehhez jön a kakaó, a másik felébe mehet a citromhéj reszelve.
Kivajazott formába öntjük, először a "fehér", majd a kakós tésztát, cakkozzuk késsel, hogy márványos legyen. ha nagyon ragacsos a tészta, egy kis tejjel lazíthatjuk, de óvatosan, ne sokalljuk el!
160 fokon sütjük - a könyv szerint - 1 órát, nekem 3/4 óra után a tűpróba szerint is készen volt.
Ha kihűlt, borítsuk rácsra és vastagon szitáljunk rá porcukrot és élvezzük a boldog békeidőket!

(Itt szeretném megjegyezni, hogy fotót is mellékelek a békebeliséghez, csak egyelőre apróbb technikai problémáim léptek fel, d emajd megoldom gyors...)

Hozzászólások: 1
Címkék:

...szörnyen lehangoló, ha egy blog ritkán frissül. Belátom, iszonyatosan lehangoló február közepén karácsonyi sütiről olvasni egy blogban. belátom lehangoló a dolog, belátom nagyon is....

Úgyhogy megígérem összekapom most már magam. Ennek ékes bizonyítéka legyen egy teljesen up to date  dolog!

Holnap ugyebár Valentin nap lesz, amit én azért Bálintként szeretek és bevallom őszintén nem tartozik számomra a rendkívül fontos ünnepek sorába. leginkább azért nem, mert néhány nappal követi a születésnapomat, és egy hónapban egy embernek egy ünneplés jár. na nem ezért, csak születni jobb, mint valentinozni.
Másrészt nem nagyon vagyok oda az angolszáz kultúrkör ünnepeivel, valahogy a haloween-en sem bírok rötyögni, meg bohóckodni. nekem akkoriban máson jár az eszem, na mindegy is. Azért Bálintkor mindig felmérem a felhozatalt, mivel hülyít minket a piac, mit kell már megint a szerelmes tinédzsereknek egymástól elszenvedni.

Nemrég az IKEA-ban voltam, ami velem elég gyakran megesik, lévén kedvelem a svéd bútorokat és van mit rendezkedni az otthonunkon. Bevallom gyengém a svéd finomságok boltja, ahol na de tényleg ezúttal nem tudtam semmiképpen ellenállni egy mélyhűtött gyönyörnek. Azt hiszem neve szerint is Valentin napi, szóval muszáj volt megkóstolnom. A leírás szerint marcipános, áfonyás torta úgy fest, hogy egy piskóta alapon áfonyás lekvár rétegen vanilia krém, ami a kezdetekben fagyi inkább, és erre kupolaként egy vékony rózsaszín marcipán köpeny borul. Pazar. Nekem bejött, bár kétségkívül némileg műanyag, hiszen egyik alapanyag sem olyan, ami tartható a végtelenségig, de egy Valentin napon azért megéri belevágni.
Már akit aktivításra sarkall ez az ünnep....

(A fotó illusztráció!)

Hozzászólások: 1
Címkék:

Bekukkantottam Vera Cat blogjába és két dolgon akadt meg a szemem. Az egyik Stohl Buci fotója és a poszt, amiből kiderült, hogy Vera kedveli őt. Nahát... A másik jobb volt, egy téli fotó két macskáról, akik az ablakban ülnek, néznek kifelé a havas fákra. A poszt karácsony előtt egy nappal íródott. Jó hangulata van, nyugodt, ünnepváró, jószagú.

És erről eszembe jutott hogy karácsonyi sütikről nem is írtam. Pedig azért valamicskét mégiscsak sütögettem. Őszintén meglepődtem, hogy ennyire és így sikerültek. A vaníiliás kifli például elképesztően jó lett.

Pedig hosszú kutatómunka előzte meg a dolgot. Vaníliás kifli és vaníliás kifli között is óriási a különbség, van olyan recept, amelyik egy sima vajas tésztát porcukorba foglalva nevez vaníliás kiflinek. Pedig az nem az. A vaniliás kifli diós. Nálunk legalábbis. Szóval nagy nehezen találtam egy receptet és mondhatom, ez maga volt az igazi!

Vaniliás kifli 

21 dkg vaj (hogy miért pont 21, nem tudom és esküszöm, az egyet nem biztos, hogy sikerült abszolválnom), 30 dkg liszt, 10 dkg porcukor, 7 dkg darált dió, kevés sütőpor
Ennyi volt a recept, innentől próbáltam tapasztalati úton. Összejött..

A hozzávalókat összegyúrjuk, kis cipóba gyúrjuk, egy fél órára hűtőbe tesszük. A sütőt 200 fokra melegítem, egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A cipóból ujjnyi darabkákat sodrok, kicsit hajlítva a sütőlemezre teszem. Forró sütőben gyorsan megsütöm. Még melegen vaniliás cukorral kevert porcukorba hempergetem. Állítólag fagyasztani is lehet, de nálunk sose marad belőle annyi....
 

Hozzászólások: 1
Címkék:

...ünnep van, csak hogy mindenki tudja. Az ünnepet meg kell ünepelni, hogy feledésbe ne merüljön és hogy legyen öröm, vígasság. Hazafelé veszek egy csokor virágot, szépet, illatosat, már-már tavaszit. Ha sütnék, valami ilyesmi lenne az

Hozzászólások: 0
Címkék:

Tudtam, hogy a Jézuska nem jön üres kézzel, hoz nekem olvasnivalót is, rendesen. Volt persze listám is, hogy mire vágynék, Kedves Jézuska, de nekem olyan a Jézuskám, hogy tud mindent überelni... Így aztán a vágyottak mellett lett olyan is, ami igazi meglepetés, de nagyon eltalált formája annak.

A vágyott

Azt gondoltam, így az új évrezed nyolcadik esztendejének hajnalán kijár nekem már egy Nigella szakácskönyv. Valahogy kimaradtam az első kettőből, de ennek a mostaninak olyan igéző volt a címe és az alcíme, hogy úgy éreztem, végre egymáséi kell, hogy legyünk. Ezzel aztán végre - úgy reméltem - elindulhatok azon az úton, ami az igazi házi istennőséghez vezet teljes egészében.
Nem csalódtam Nigellában. Először is bazi nehéz a könyve, mondjuk ez főzésileg nem a legpraktikusabb, megatlálni azt a tenyérnyi helyet, az amúgy is tenyérnyi konyhában, ahol biztonsággal elhelyezhető a főzési utasítások követéséhez. Jó vastag lapokra, jó nagy betűkkel nyomtatták, utóbbi mondjuk dícséretes, utálom, ha teszem azt kakaóragacsos lesz a szemüvegem a sok fel s le rakodásban.

Jól áttekinthető, jól követhető sütireceptek várják, hogy végre bekebelezzem őket mind virtuálisan, mind a valóvilágban. Mit mondjak? Odáig vagyok tőle......






A megemlített

Ez a könyv egy sorozat második darabja, első részét a Firenzéről szólót egy barátunknak szülatésnapjára szereztük be, de amikor megláttam, hogy Budapest gasztrokörképe vázolódik egy ilyen kecses könyv által, hát mentem megemlítettem az én Jézuskámnak. Amiből az lett, hogy a Jézuska egyszerre 3 példányt vásárolt a könyvből. Minden karácsonyi eszemiszomra meghívott barátunk számára. Csak nekem nem. Úgyhogy kértem szépen a Jézuskát, hogy én is örülnék ám az általam kitalált ajándéknak. Pótolta. És bár ki nem állhatom a szagát sem, de ebben a könyvben pl megtalálható az autentikus tökfőzelék receptje is. Szerintem ez pazar!







Az elérhetetlen

Már előző karácsonykor is kaptam egy olyan könyvet, amitől így dobtam egy hátast, mert annyira lenyűgöző. (Ez a Kulinária című őrületes album), most is elállt a szavam, amikor kistestvérét kézbevettem. Ráadásul én is, mint szinte mindenki nagy barátnője vagyok az olasz konyhának, és én is, mint most már egyre többen, tudom, hogy nemcsak spagetti, pizza és tiramisu.. Hanem pannacotta például. Jó ezt történetesen Peti kollegámtól tudom. De igazán lenyűgöző gasztroélmények értek és érnek a fotelben (bocs kanapén) miközben Olaszország tájain barangolok.




A meglepetés

Őszintén szólva erről a könyvről én nem is tudtam, nem is hallottam, ezt a Jézuska fedezte fel nekem, és mert elég jól ismer, azt hiszem biztosra ment az örömfaktort illetően. Vagyishogy nagyon bejön nekem a történetmesélős szakácskönyvféleség.

Bacher Iván (tudom  nem így kell egészen írni...) szóval őt olvasni is jó, de hogy recepteket is adjon a vendégek különféle alfajának leírásához. Nagyon vicces, nagyon jó kis könyv, tényleg. Nevetős evős... Kell ennél több? 





Na ugye mennyire jól viselkedtem, hogy ennyi sok ajándékot kaptam karácsonyra?

Hozzászólások: 0
Címkék:

 Tudom, korszerűen úgy kell írni, hogy leveles, de akkor nincs ilyen jó ritmusa a címnek. Beláthatod. Mellesleg meg még élénken él az emlékezetemben az igazi hájas tészta, ami tényleg olyan dundi volt, hogy alig fért a tízéves markomba, valami lekvár volt belekenve, de nem az a folyós XXI. századi ám, hanem olyan harapnivaló. És a porcukor szinte összeállt, olyan vasatgon lepte be az egész süteményt. "Gyere lányom, vegyé belőle" -kínálta nekem Mami a pótnagyanyám, aki nyaranta hullott gyümöcsből pálinkát főzött és mindig eljátszotta a nagy mágikus játékot, amikor a világoskék zománcos merőkanálba merített egy kis pálinkát és abba belehajított egy szál égő gyufát. Augusztusi karácsony.
De nem is erről akartam mesélni. Hanem hogy hogyan húzott ki mindenféle bajokból a leveles tészta. Amikor először feltűnt a mélyhűtő ládákban az üzletekben, gyakran vettünk, általában csacsifül nevezetű süteményre futotta (az majdnem olyan volt, mint a hájas, de mégsem...) Aztán leszoktam róla, mert rátarti háziasszony lettem, mondván nincs az a mélyhűtött alapanyag, aminél jobbat én ne tudnék. Kivéve persze a gesztenyepürét. De mivel idén karácsony előtt igazi vírusok támadtak, amitől igencsak legyengült állapotba vetettem bele magam a sütés-főzésbe, hát mondtam az uramnak (nnnneeeem Tibi...), hogy hozzon már nekem leveles tésztát. Hozott, dobozosat, amilyet régen vettünk. Na kisodortam, elkészítettem, finom volt, elfogyott pikk-pakk családi körben.
Na jöttek a vendégek, addigra felszívtam magam, és mentem bevásárolni. Már a kosaramban hurcoltam a dobozost, amikor megakadt a szemem Fanny nénin. És bevásároltam az ő friss leveles tésztájából.
Hát mit mondjak? Maga a tökély! Konkrétan hat tepsi sajtos rágcsát alkottam az ünnepkörben, fogyott rendesen. És amikor a szilveszteri menüt megbeszéltük, mondták a barátok, hogy és süssek sajtost ilyet, mondtam, jaj hát valami nem gyárit inkább, mondták ennél jobb nem kell.


Fanny nénibe beleszerettem. A tészta sütőpapirra tekerve tepsikészen esik ki a zacsiból, annyi a dolog vele, hogy kisimítom a tepsire, megkenem egy felvert és kicsit vízzel higított tojással, megszórom sóval (más fűszerrel is lehet), megszórom jó reszelt füstölt sajttal, fogom az egyik kedvenc konyhai kütyümet, a rádlit, avagy derelyevágót. Ott a tepsilapon csinálok belőle 2 ujjnyi vastag kis szeletkéket és már mehet is be a forró sütőbe.

Komolyan mondom, Tante Fanny a dolgozó nők barátja.

Most vettem még élesztős tésztát, abból kakaós csigát fogok gyártani és vettem még vaniliás kifli tésztát, abból ha hiszed, ha nem vaniliás kifli készül. Majd elmondom milyen lett.(és igazán nem dolgozik rokonom, ismerősöm, sem boldog ősöm a forgalmazó cégnél...)
Bár itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy olyan vaniliás kiflit alkottam karira, hogy csak na..Magam is meglepődtem magamon, miket nem tudok, ha összekaparom magam, betegeskedő poraimból!

Hozzászólások: 1
Címkék: leveles tészta, sajtos

Hát Boldog Új esztendőt mindenkinek! Nincs is mit mondanom, itt ez a fotó ami többet mondd minden szónál... Jaj na jó, azért a világ kereke nem az evés körül forog, de igazából az elmúlt (ünnepi) hetek két nagy örömét egyesíti. Az első a Jézuska ajándék, ami persze hogy egy fotóapparát lett, de nem is akármilyen ám, gyönyörű.Fekete, akár egy ékszer, és persze okos is, de azt még annyira nem tudtam kitapasztalni. Igaz én kocsit is szín után vettem, de bejött a dolog. Szóval nem baj az, ha az ember szép holmikkal veszi körül magát. 


A másik büszkeség és öröm a megvalósított FLÓDNI, amire igazán régen készültem, és hála Marmalade-nak roppant módon sikerült összehoznom. Egyszerűen pazar lett, mondják, akik szeretik, én magam csak gyártottam és annyit igazán elmondhatok nem kevés munkával! A receptet belinkelem, egy az egyben ezt készítettem el.

 

Hozzászólások: 0
Címkék:

Jaj ezer irodalmi áthallás... húha micsoda művészetet viszek itt bele a dolgokba... Pedig csak egy egészen egyszerű muffinreceptre gondoltam, meg talánm a kandírozott narancshéjra...

Na az úgy volt, hogy ugye már így nekifutásban vagyok a narancshéjat illetőleg, már összegűjtöttem recepteket, amikkel "csak" az a baj, hogy sokak, vagyis ha lenne egy tuti recipém, akkor nem lenne gond, de hát az ötből most melyik a jó? Tavaly a Lidl-ben vettem narancs és lime héjat is kandírozva, jaj nagyon imádtam, tettem mindenbe amit értem. Idén mostanában nem jártam Lidlben, csak ősszel, de az más volt, úgyhogy nem tudom mi újság ezen a téren. Viszont szombaton a Match-ban találtam narancshéjat. Vettem is egyből és lelki szemeimmel láttam, hogy egy brutál csokis muffinhoz még ezt hozzádobom, hát orgazmus maxima.
Nem találtam brutál csokis muffin receptet. Jó tudom, ennyi főzi blog után már akár rögtönözhetnék is, de én ennél azért precízebb csajszi vagyok.... Szóvak találtam egy olyat, hogy Csodás csokis muffin. Én egy duplacsokisra gondoltam, de olyat nem leltem.
Viszont nem lett rossz. Sőt ezzel a narancshéjjal, egyszerűen pazar lett! El is határoztam, ez lesz az én adventi muffinom, kicsit átalakítgattam és hát ajánlom tisztelettel:

Zsé adventi muffinja

Hozzávalók:
- 15 dkg liszt
- 2 tojás
- 15 dkg vaj
- 15 dkg cukor
- 3 ek barackíz
-1/2 cs. sütőpor
- 5 dkg kakaópor (inkább többet...)
- 5 dkg étcsoki
- kandírozott narancshéj ( 2 evőkanál)

A tojást a vajjal kikeverem (nehéz kicsit, de ha hozzátesszük a lekvárt, egy kicsit könnyebb), Másik edényben a lisztet, a sütőport, a kakaóport összekeverjük, hozzádaraboljuk az étcsokit, belekeverjük a narancshéjat. Hozzáadjuk a "nedves" összetevőket. 

Kapszlikba kanalazzuk és 170 fokon 20-25 perc alatt készre sütjük.

A barackíz helyett narancslekvárral is lehet.

És most Viki kedvéért bemásolom a legszimpibb kandírozós receptet én is meg fogom próbálni!

Cukrozott narancshéja
Vastag héjú narancs erre a legalkalmasabb. Olyan edénybe tesszük, ahol a víz ellepheti. 3-4 napon keresztül napjában kétszer felfőzzük, mindig tiszta vizet öntve rá. A negyedik napon a felfőzés után leszűrjük, tiszta vizet öntünk rá, és még 3 napig állni hagyjuk. A narancs héjával azonos mennyiségű cukrot használunk. Szirupot főzünk, (pl. 50 dkg cukorhoz 2 dl vizet veszünk), ha az sűrűsödik, beletesszük a narancshéjat, és 10-15 percig főzzük. Mikor kezdi beszívni a szirupot, villával kiszedjük a szeleteket, kristálycukorban megforgatjuk, s egy tálban hagyjuk száradni.

Hozzászólások: 2
Címkék:

Ezen töprengtem tegnap hosszasan, hogy vajon tudok-e védőháló nélkül? Aztán annyi minden eszembe jutott, hogy mi mindent kellene még tudnom, hogy ettől el is szomorodtam. Nem is kicsit.
És akkor ma - talán biztatásul - véletlenül semmiképpen - megtaláltam egy blogot és a blogban egy kedves gyerekkori ételemet.
Az úgy volt, hogy Apunak ez volt a kedvenc kajája, ha Anyu akart neki kedveskedni, akkor hajnal ötkor megfőzte (Apu korán járt dolgozni), szóval állítólag mifelénk ez amolyan helyi specialítás, de ebben nem vagyok biztos, lehet, hogy csak nagyképűsködnek arra mifelénk.
Szóval a savanyú krumpli leves és sterc a világ legegyszerűbb és legfinomabb menüje. A krumplilevest találtam meg most Ceciliánál, ezer köszönet érte neki. A sterc is meglesz, amikor ideje lesz, tudom. Aztán a székelykáposzta zsemlegombóccal, a vadas és a krumplistészta is előkeveredik. Meg a bejgli is sikerül talán...

Hozzászólások: 0
Címkék:

Nos barátaim, legyen! Megtanultam leírniN (köszönöm a szelid dorgálást, jogos...) és bár még sosem sütöttem, mégis beírom a receptjét, hátha valaki előbb ér egy igazi sütőformához és hopsza kisüti mindenki örömére. Bár megjegyzem, az én kedves barátnőm szerint muffinformában papírkapszlival si hasonlóan kellemes hatás érhető le. Úgyhogy én már vettem is lime-ot... Hogy miért? Mindjárt kiderül, csak ahaldjunk sorjában...


Hopp így néz ki AZ a bizonyos sütő...















1.

Nem osztom meg most a történetet, csak annyit közlök a Metró újság után szabadon, hogy "A madeleine azóta a törékeny francia sikk legmagasabb szintű földi inkarnációja, a zen európai megfelelője, ehető bölcsek köve..." Hm... Nahát így álljunk a dologhoz...

Madeleine /METRÓ - Marton Levente/

3 egész tojást és 90 g cukrot kemény habbá verünk. Ehhez kb 4-5 perc kell elektromos keverővel, beleforgatunk 150 g lisztet, beleöntünk 100 g olvasztott vajat. Végül citromhéjat vagy lime héjat reszelünk bele.Kivajazott formába kanalazzuk, 200 fokon 8-10 perc alatt megsütjük.

Proust madeleine-je egy bizonyos lime sziruppal meglocsolt változat volt...

2.

A Paprika magazin négyfajta variációt mutat be, a klassziktól a kakaóson át, egészen a sósig - zsályás polentás.

Madeleine klasszik

Hozzávalók:
-15 dkg vaj
- 12 dkg liszt
- 4 db tojás
- 1 teáskanál só
-12 dkg cukor
- 1 nagy citrom héjja
- 1 teáskanál vaniliakivonat

                                                                                (Ez a kép egy máshonnan származó illusztráció)

A vajat egy kis edényben aranybarnára sütjük (ezt én effektív a sütőben tudom elképzelni...hm..?) ezután leszűrjük, majd szobahőmérsékletűre hűtjük.
A sütőformákat kivajazzuk, kilisztezzük, sütőt 170 fokra előmelegítjük.
Összedolgozzuk a tojást, a sóval, míg a tojás háromszoros méretűre nem duzzad.
Folyamatos keverés közben hozzáadjuk a cukrot, majd a citromhéjat és a vanília kivonatot. Majd finoman a lisztet is belekeverjük. Ezután következik a kihűlt vaj. Formába öntjük (3/4-ed részig) és 13-15 perc alatt aranybarna székűre sütjük.
Ha kihűlt megszórjuk cukorral.

Kakós változathoz hozzáadunk még 5 dkg cukrozatlan kakaóport.

Nos ennyi receptet szántam ide, kíváncsi vagyok, ki mit próbál ki és mit tapasztal! Majd írjátok

Hozzászólások: 0
Címkék:

Hát nem sikerül formát vennem. Igaz még csak úgy próbálkozom, de nem megy... A receptet is beírom, csak otthon van, majd este, de minden érdeklődőnek üzenem, hogy úgy látszik újabb divathullám önti el a gasztronómiát. Ugyanis a stahl könyv és a Metró újság után az új Paprika magazinban is van egy csokorra való madleine recept, kakaós, sőt sós is... Elbűvölő. Szóval már látom ez lesz az idei tél slágere! Megjegyzem a Paprika magazint imádom, nagyon jól csinálják, valahogy innen kellene elkezdeni egy jó kis gasztronómiai magazint készíteni, csak az a baj vele, hogy mire belejövök az olvasásba, addigra véget is ér.... Még többet néznék, olvasnék ilyesmit.
Tényleg mi a kedvenc főzős újságod? Szigorúan magyar nyelvűt mondhatsz csak!!!!! Na ugye, hogy nem egyszerű, bár én valami miatt mindegyiket kedvelem....

Most megnéztem az Oli-Olá oldalát, hát nem egy webes élmény, semmit nem tudtam meg róla. Annyit, hogy Budapesten, a Párizsi utcában van üzletük? Ez tényleg így van? Ha valaki arra jár megkérdezhetné ezt a madeliene formát....

Hozzászólások: 5
Címkék:

Vannak ám tervek, csak jó lenne kicsit, hogy is mondjam? Felszívni magam, már ha érted mire gondolok? Most azért a tervezgetek, hogy mit is szeretnék... Hát el is árulom...

Először is Peter Rimnek: a képviselőfánk nagyon is izgalmas konyhai művelet útján képződik. Azt hiszem égetett tésztának hívják és van nekem egy konyhai magazinom, tudod olyan, hogy képviselőfánk lépésről lépésre. Na az elsőlépés- mint tudjuk - az bazi nehéz.... De jó lenne egyszer kipróbálni, de mivel lehet kapni gyárit zacsiban, néha az ember letudja ennyivel a dolgot. Megjegyzem, isteni!

A mézesre egyszer volt egy jó receptem... Na jó elárulom, 18 éves voltam akkor... és életem első mézeskalácsa annyira pazar volt, hogy magam lepődtem meg rajta a legjobban. Na most 18 elég régen voltam... Viszont ha lelek valami jó receptet hozzá, akkor akár adventi kalendáriumot is csinálnék.Olyat, hogy minden nap egy sütit lehetne megenni, persze beszámozva. ja igen, hogy mivel. Stahl Judittól tanultam meg hogy tojásfehérjét porcukorral kell keverni ezer percig. Sokáig, de tényleg, amíg egészen fényes nem lesz. És azt kell írókázva, vagyis nylon zacsi sarka pötty. A végén a fülem is fehér mázas lesz, de ennél jobb megoldás nincsen.

Felhívott a barátnőm, hogy akkor vegyek neki madlene (hogy' kell írni?) formát. Mert a legújabb Stahl receptkönyvben van recept, csak vidéken forma nincs, de itt biztos van valamelyik hiperszuperben. Karácsonyra ezt akarja sütni. Én is. főleg mióta a mai Metróban is írtak róla. Ott a recept, pofon egyszerű., most már tényleg csak a forma, az kellene..: Szóljon ha valaki tudja hol lehet kapni! Kellene nekem kettő!

Hozzászólások: 0
Címkék:

 Nahát van olyan, hogy spirituálisan esek neki valami ételnek. Ritkán, de van olyan, hogy azért készítem, mert valaki miatt fontos nekem. Ilyen volt a karamellás kuglóf korábban egyszer. Hogy akartam, hogy az égiek érezzék az erőt, ami bennem van, a szeretetet, meg a barátságot és ezt mind adják tovább annak, akitől a recept származik...
Tegnap éjjel egyszerűen csak vágyat éreztem, hogy megsüssem ezt a gyerekkoromból annyira ismert sütit. Apu pikhercsnek hívta, de Apu minden ilyesmit pikhercsnek hívott. Nevetett a vasárnapi asztalnál ülve és azt mondta: Na hadd lássam azt a pikhercset! Anyu meg magyarázgatta neki, hogy az piskóta meg püspökkenyér. Apu meg csak mondogatta pikhercs az.
Muszáj volt megsütnöm, hogy rájuk emlékezzek, hogy már egyikük sincsen.
A vasárnap otthon sem múlhatott el süti nélkül, ha Anyunak éppen semmi ötlete nem volt, akkor püspökkenyeret sütött. Vett piros papíros Tibi szeletet, dió volt otthon, meg mazsola is, és ha még akarta cifrázni valamivel, akkor egy kis pudingot is főzött a "száraz fájdalom" mellé. Pedig ez nem fájdalom volt, hanem édességesség. Imádtam benne az étcsokit, meg a diót....
Most elhoztam otthonról Anyu recepteskönyveit és persze meg is találtam gyorsan a püspökkenyeret. Nem tudom miért főpapi a neve, fogalmam sincs, az biztos, hogy pofonegyszerű, ezerfélén lehet finom és megunhatatlan.
Én ha tehetném pl kandírozott narancshéjjal csinálnám igazából. Most már összegyüjtöttem recepteket a narancshéj kandírozás témaköréből, hát remélem összegyön még az adventben. De a mazsola helyetti aszalt sárgabarack sem semmi ám!

Ja igen és az úgy volt, hogy Anyunak ilyen darabjaira hullott Váncza szakácskönyv lapjai voltak meg. Azon az egyiken a püspökkenyér. De tényleg a jóindulat tartotta egybe a lapokat, olyan kis öregecskék voltak. Aztán 1985-ben valami élelmes lélek kitalálta, hogy facsimile kiadja újra az egész szakácskönyvet újra. És az Anyukám az első vásárlója volt ennek.  A Váncza féle A mi kis süteményes könyvünk szerintem azóta is verhetetlen a maga nemében. Kicsit még a Hajkova féle Édeskönyvet is lekörözi. Nekem.


Püspökkenyér

15 dkg cukrot  2 egész tojással és 2 tojás sárgájával 1/2 óráig elkevereünk, azután részletekben 15 dkg liszttel kevert 1/2 csomag váncza sütőport hozzáadunk. Végül óvatosan belekeverjük a 2 tojás felvert habját. Legvégül hozzákeverjük a darabokra vágott étcsokit, mazsolát, diót, aszalt gyümölcsöket. Ezek összesen legyenek úgy egy marékra valók. Aki nagyon odafigyel (én most bazira figyeltem!) az fakanállal keveri hozzá a habot, hogy semmiképpen ne törjön. Ezt speckó stahl Judittól tanultam.
És ha igazán a tökéletességre törekszünk, egy kis liszttel szórjuk meg a csokis, diós, mazsolás betétet, mielőtt belekeverjük a tésztába. Így nem száll le az aljára. Kivajazott, kilisztezett őzgerincben tűpróbáig sütjük. kihűtjük, csokimázzal be is vonhatjuk.

 

És már írtam a Jézuskának levelet, hogy akkor majd kari után legyen újra kép is.....

Hozzászólások: 1
Címkék: süti, kandírozott narancshéj

 ....fog menni a bejgli egyedül idén karácsonykor? Nekem kell megsütnöm most már, nincs aki helyettem megtegye...

vagy csak álmodom ezt is....?

Hozzászólások: 1
Címkék:

 Az van, hogy rossz időszak van, de azért sütifőzi megy ám... Csak nagyon visszafogottan szordínóban. Meg nincsen fotó, merthogy gép sincsen a rabolónak törjön le a keze! És így én is olyan bágyadt vagyok, nem tudom hogy vagy vele, én - na jó nem mindig - de szeretem, ha látom minek kell kijönnie az összekevert hozzávalókból. És ahhoz meg fotó kell.
Na mindegy, próbáljunk támaszkodni a vizuális fantáziánkra...

Szombati mizu
(Gondolkodtam, hogy valami nevet kellene adni a "gyereknek" nagyívű szavak jutottak eszembe szép számmal, úgy mint tésztafelfújt - fogalmam sincs mitől lesz bármi is felfújt, de ez pl. jól hangzott - aztán sonkás, tojásos rakott, de hát ez meg olyan szájbarágós, nane. Úgyhogy most, hogy megnéztem a kommenteket - amiket még mindig én engedek ki az oldalra, a spamek miatt - és láttam majdnemnyuszi abszolút jogos, kissé szemrehányós mizuját, hát gondoltam, oké. Ez névnek is eléggé határozott, pont annyira ahogyan nekiálltam a szombati főzésnek.)

Még mindig muszáj magyarázkodnom kicsit... Szóval nem jó az, ha az ember tértivevényes levelet kap. Az nem jó. Depis is lettem egyből, ezért aztán vettem egy zacskó tésztát, semmi flikk flakk, kifőz megesz. Na jó valami rádob. Aztán meggondoltam magam, ördög bujjon a tértivevénybe sőt és menjen a pokolba, vagy hogyan is szól a poéma! És akkor alkotni kezdtem. Na jó, azért nem lettem én egy Nigella! Figyelem, vallottam az alanti bejegyzésben, nem vagyok én egy izé, csak időnként megszorult háziasszony. És alkotó. Végiggondoltam, hogy mit ennék szívesen. Van egy igen fincsi sonkás tészta íz, de most sonkára se pénz, se energia, pláne idő. na ebből lett az alábbi kis rittyenet (ez sem rossz név... megjegyzem...)

Feltettem a 8 tojásos (nem durum és nem teljes kiőrlésű) metéltet főni. Közben a hűtőből előbányásztam egy kis szelet prágai sonkát, találtam mellé egy szelet francia sonkát (jó, hát szeretem a finomat, véletlenül így jött össze) sőt még a múltkor a madaras teszkóban vettem egyfajta olasz sonkát is, és ezt a nagy nemzetközi felhozatalt kockára vágtam. majd felütöttem négy jó tojást (ezt Vízvári Mariskától vettem át, szerintem jó mondat) és egy kis doboz tejföl kíséretében, valamennyi őrölt borssal megbolondítva jól kikevertem. Kivajaztam egy szép kis jénait és a megfőtt tésztá leszűrve beleraktam, ráöntöttem a tojásos gezemicét, amibe persze a sonkák is belekerültek egyszercsak. Összekavarcultam és megsütöttem. Pompás lett. biztos feltalálta már előttem is valaki, biztos van hivatalos útja módja, nekem ez most így esett igen jól.
A gyerek kakós tésztát evett.Neki meg az jött be.

Hozzászólások: 0
Címkék: teszta

 Megmondom őszintén nem tartom magam olyan nagy Igazi Gasztrobloggernek. Tartom magam egy próbálkozó háziasszonynak, aki pont annyit és pont olyat főz, amennyi és amilyen idejébe, erejébe és pénztárcájába fér. Az hogy van nekem ez a blogom pl arra jó, hogy a receptjeimet biztonságba tudjam (lásd az elveszett szakácskönyvek esete Tótmari helyett velem). Tehát sajnos nincsen idő és elég alkalom a mindenféle ízélményekre és őrületes variációkra. Hidd el, néha már abbak is örülök, ha jól sikerül egy paprikás krumpli.
De mindezektől függetlenül gyakran benézek a jobb oladli kis menüsorba kifityegtetett gasztroblogos gyűjtőoldalra és benézek kedvenceimhez.

Most találtam két újabb kedvencek, gondoltam őket külön fogom a figyelmedbe ajánlani, bár már olyan nagyon sokan toporgunk itt a gasztroblogok placcán, hogy ténykeg az ember kapkodja a fejét, hogy hova is kattintson...

no, Most odakattintottam Chez Julie-hoz és egy nagyon szép és nagyon különleges blogba jutottam el, igazán jól éreztem magam nála, nézz be te is!
Ami meg a legjobban tetszett a receptek mellett a szellemisége, ahogy bánik a szavakkal és a tapasztalatokkal, valahogy így szép, én is azt gondolom....

A másik a címe miatt kapott kattintást - női misztériumok - és hát nocsak, ha nem tévedek, régi ismerős az,  démeter, akinek a receptjeit már nagyon megszerettem itt a fórumon... És most jó volt megint látni őt, olyan igazi háziasszonyságokkal.. Nézd meg te is! 

Hozzászólások: 2
Címkék:

 nagyon jó kis újdonságokra tettem szert az utóbbi időben. Hozzáteszem, óvatos vagyok bármiféle új élelmiszerrel kapcsolatban, sohasem lehet tudni, milyen pislogót, brokkolit, netán kaprot raknak bele a Nagy Gyártó Gépsoron. De ezúttal majdnem tutira mentem és a végeredmény abszolút megygyőző volt.

Van egyfajta vonzódásom az ismeretlen kisboltok irányába. A minap a Ferencvárosban voltam, ott egy kis szutyi (mert valljuk be az) Profi tipusú üzletbe tévedtem be. Két nagyszerű dologra tettem szert: 1. Borjúmájkrém - remek, igazán remek. És zselés cukorka. gyerekkoromban imádtam a zselés cukorkát és ez az emlék annyira belémnyilalt, amikor megláttam az általam amúgy is kedvelt cicás Katjes márkát és a Royal gelee című csomag cukorkát. Na igen. Valóban royal.

 

Aztán kedvelem még a Rotschildet is, csak sajnos nincsen Budán, úgyhogy ha ritkán áttévedek a folyón túlra, akkor azért... a Margit hídnál például egy igazán remek lelőhely van. Ott olya teát találtam, hogy fenséges... Piros gyümölcsökkel és gyógyteával. talán kicsit már tömény is, de az van, hogy ebbe se méz, se semmi nem kell, mert úgy van kész, ahogy leforrázod. A többféle teakorszakomból most éppen a gyümölcsös variációt élem, úgyhogy pompás perceket szereztem magamnak. Az a neve, hogy Ty-phoo, nem egy olcsóság, de mint tudjuk... kis örömök, jó egészség és hát a kis örömökért áldozatokat kell hozni.... (a cégnek csak cseh nyelven van honlapja, ott viszont őrületes további teák találhatók...)

Hozzászólások: 0
Címkék:

 Erről a címről hirtelen annyi minden jutott eszembe, először is a hányatott (nem hánytatott!!!) sorsú rabszolgalány Isaura meg az összes elnyomott rabszolga, na igen volt egy ilyen, hogy gyökerek, keverem már ezt a témakört. A másik, hogy ebből hogyan lesz recept, mert bazira nem a gyökerekről lenne szó, semmi sárgarépa, ilyesmi. A harmadik pedig az, hogy bármit csinálok, akkor sincsen még masinám és nincsen fotóm, úgyhogy a szeretett kollegám Peti el sem fogja olvasni, mert megmondta, hogy amíg nincs fotó, addig....
Hát mindegy, kezdjük mégis. leginkább azért vissza a gyökerekhez, mert azt a mondatot akartam leírni, hogy kis örömök, jó egészség. Ez volt még az ősblogom jelmondata (ott volt ilyen is, bizony). De egyből korrigálnom is kellene magamat, mert nem is kicsi az az öröm!!!!

MEGVANNAK A SZAKÁCSKÖNYVEIM!!!!!

Komolyan. Egyszerűen a párom megfogott egy táskát, ami szerintem eddig nem is volt ott és azt mondta, nem itt vannak a szakácskönyveid? És ott voltak. Hát volt öröm. Jaj pedig már új füzetet is kezdtem nagyon helyeset, meg minden, de a szívem szakadt, ahányszor ránéztem, hogy akkor én most már nem fogok soha többé tarhonyát főzni, mert azt csak Vízvári Mariskával tudok.

Hát így.

Hasonló örömöket kívánok mindenkinek erre a hétre!

(Főzni is fogok, de most még az örömmmámor, meg minden...)

Hozzászólások: 1
Címkék:

Néha kell szomorkodni, csak akkor nem jó, ha ok is van rá.... A költözködés közben egy csomag könyv elveszett. Na melyik csomag? A csodálatos kedvenc szakácskönyveim csomag. A Vízvári Mariska (alapmű!!!) a saját elkezdett kis gyűjteményem, kézzel írott, Piroskától kaptam a naplót hozzá. És velük volt Polcz Alaine könyve is, a Főzzünk örömmel. Még az első kiadás.

Mindegyikből voltak alapreceptek. Vasárnap ott álltam kezemben egy kis fej káposztával, tipródtam a konyha közepén, és sírni tudtam volna, hogy most akkor hogyan legyen párolt káposzta. És Polcz Alaine jutott eszembe, hogy meghalt és a könyve sincs meg. Érted ezt a bús borongós érzést...?

Lett káposzta. Kaja mindig lesz egyszercsak. Főből csináltam, talán maga PA is büszke lenne rám, de hiába jó a káposzta, elvesztek a kedvenc könyveim...Oka van ennek is, de vajon mi? 

Hozzászólások: 0
Címkék:

 De helyette van más... Jó, írhatnék arról is, hogy kitanultam a villanyos tűzhely titkait, össze is rittyentettem nmaris legendás almatortáját. Ismét nem csalódtunk benne, zseniális lett. Nem is ez a lényeg (bár kétségkívül fontos...)
A lényeg ez a link, amit most itt eléd tárok, Petitől kaptam, büszkén mondom kétszer legyőztem a sztárséfeket, a hotdogárus rajtam kifogott, irtó fürge és nagyon dörzsölt... Tessék, lehet szórkozni.... mi más kellene egy hétfőhöz?

Játék a séfekkel kattanj rá!

Hozzászólások: 0
Címkék:

Az van, hogy eddigi pályafutásom során leginkább gázüzemű sütőkkel volt dolgom. Most pedig építgetem a kapcsolatot egy remekbeszabott villanyos masinával. Mit mondjak? Eddigi együttműködésünk nem tekinthető éppenséggel sikeresnek.
Az van, hogy felül süt, alul süt, cirkulál, vagy még valami gomb benyomható rajta a világításon kívül. De nem értem.

Pedig bízom magamban, egy régi barátom szerint az ilyen és a fénymásoló tipusú masinákat úgy gyártották, hogy a legergyább emberi elme is tudja kezelni. Mégis valahogy elakadok. Szóval olyat produkáltam, hogy magam is meglepődtem. Megsütöttem a pizza tetejét és az alja még nyers maradt... De nem raktam ám vissza, hogy aslósütésen meg minden... Éhes volt a família és vállalta a kockázatot.

Szóval ilyen előtmények után már második vasárnap vagyok úgy csak szemezek a sütővel és elmozdulok a könnyebb ellenállás felé. Azért nem csalódom a saját ízlésemben, nagyon finom lett a végeredmény.

Vettem a spárban egy zacskó (kevés volt) úgynevezett égetett tésztát, vagyis képviselőfánk alapot. Nagyon ügyesen egyenként levagdostam a sipkáját mindegyiknek és egy tálra ültetgettem őket. Fogtam egy zacskó Aranka vaniliás ízű krémport, kb 2 és fél perc alatt a zacsi leírása szerint remek krémet kavarintottam belőle. A képviselő fánkocskákba egy-egy evőkanál  krémet mertem. Visszatettem a sipkát. A tetejére kis porcukrot is szórtam és tálaláskor még tejszínhabbal is megfejeltem. Hát pazar volt. Az utolsó darabokba már nem jutott vanilia ízű krém, de gyors egy újabb Arankával, ezúttal mogyoróízűvel, megoldottam a problémát.

Még biztos lehet tuningolni a tetejére karamell vagy csokiöntet is mehetne de így mezítláb is remek volt.

Hozzászólások: 0
Címkék:

Mostanában már csak nagyon ritkán kapok levelet a jó kis citroméles postaládámba, ezért is örültem meg nagyon Edit levelének. Hát még azért is, mert küldött egy receptet, ami egyszerű és  nagyszerű, azaz pont nekem való, vagyishogy azonnal ki kell nyomtatni, hogy máris próbálhssam kifele.

Megosztanám veled, hátha előbb érsz a gyúródeszkához és ipiapaccsal leütsz!

Hozzászólások: 2
Címkék:

Illik, nem illik, önmagamat ünnepelni... Az van, hogy kettő éves lett az én kis blogom. Amit annál sokkal jobban szeretek ám, mint ahogy látszik, szegénykét mostanában csak úgy ritkán építgetem. Szóval kettő évesek lettünk, mi így együtt.
És az ünnep okán Neked szeretném megköszönni a figyelmet, meg amikor hozzászólsz, mert az olyan, mint amikor az ételbe sót szórsz (már úgy értem a sós ételbe...) Szóval az mindennek a lényege, hogy olvasol, főzöl, eszel, szeretsz enni, élni.
Hát Isten Éltessen Sokáig Benneteket!

Részemről legyen mondjuk Unicum a koccintáshoz (sose mondtam, hogy absztinens lennék...)!

Hozzászólások: 0
Címkék:

Az van, hogy tejszines tortellinit szerettem volna rendelni interneten. Mert onleány vagyok, mondaná egy volt kolleganőm. Nem volt tortellini, mert szabin vannak az olaszok, vagy valami ilyesmi...
Kapok helyette pizzát. Ami jó, csak hát én tejszines tortellinit akartam volna enni. Ahhoz képest nem annyira jó. Ezért jutottak eszembe a nem túl jó pizzák, amikből már számosat volt szerencsém...

Először is el kell mondanom, nem vagyok egy pizzaszakértő. Vagyis sohasem ettem igazi autentikus pizzát Olaszországban. Viszont ettem olyat, ami ízlet. Ha jó autentikusan, ha nem. Egy van, ami mindent visz. Régen a soproni Fórum Pizzériában lehetett kapni olasz sonkával készült lollo salátával és parmezánnal megszórt capricciosa pizzát. Az mindent visz. Nekem.

A rossz pizzákról meg annyit, hogy költözködés miatt visszafogott szakácskodást művelek, úgyhát (mondaná a kisfiam) ráfanyalodunk ötszáz doboz között némi mirelitte árura. Nos ne vegyetek Gioseppe pizzát. Vagyis vehettek, de én nem teszem többé. Nem tudom milyen okból kifolyólagosan úgy gondolták, hogy akkor jó a sonkás pizza (mezei egyszerű sonkás) ha kis brokkolikat szórnak rá szanaszét. Én, aki a brokkolinak nem vagyok barátja ezen aztán joggal felháborodék, és még tetézte a bajomat az is, hogy a sonka megmagyarázhatatlan valamiből készült, a tészta vastag volt és szivacsos, a paradicsomszósz pedig csípős. És ez nem azért volt, mert míszes lettem a sok pakolástól. A brokkolit teljesen leszedált állapotomban is felismerem.

Csak ennyit akartam mondani. Uff.

Hozzászólások: 2
Címkék: pizza

Egy ízre vágytam csak. Egy ízre, amit mindig a barátnőmnél elköltött vacsoráknál éreztem. Anikó egyszerűen nagyon jó wok szakács. Bátorított engem is, hogy milyen egyszerű, de még mindig nem mertem belevágni. Van wokom, persze, hogy, és sőt vettem is egy csomó gezemicét is már nemegyszer, hogy majd akkor én és a wok, de a nagy találkozás csak elmaradt eddig.

Nem, ne reménykedj, nem főztem wokban. Pedig úgy látam lelki szemeimmel a bébikukoricát, ahogy belegabalyodik a csírába, és láttam, hogy egy kicsit barnásos színt kap a szójaszósztól és leginkább az ízét és illatát éreztem. Ja igen és az üvegtészta, arra is vágytam. Nos ezekből nem sok vált valóra, valamicske azért mégis...

Az úgy volt, hogy róttuk a köröket a boltban (Budapesten ezt Közértnek mondják, én sose fogom úgy hívni) lényeg, hogy ilyen hosszú hétvége előtti extatikus vásárlási láz tört az emberekre, hát nagyon bágyadtan mentünk a sorok között. És akkor megláttam a mogyorót és akkor jutott eszembe az íz. A csirke a mogyoróval és még valami édes-savanyúval egyszerűen szeretnivaló. És az is eszemben vol, hogy valami receptem van hozzá, de aztán az lett a vége, hogy rögtönöztem egy csomó dologban. Íme:

Mogyorós csirke currys rizzsel

Hozzávalók:
- 50-60 dkg csirkemell kockára vagy csíkokra vágva
- egy kisebb fej hagyma vagy póréhagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- szójaszósz (natúr)
- ketchup (kihagyható)
- 2 evőkanál méz
- 10 dkg mogyoró (lehet sós is)
-  2 evőkanál keményítő vagy tejszín
- ananász darabokra vágva


A mogyorót megpucoltam és egy serpenyőben minden nélkül kicsit megpirítom (óvatosan, mert odakap hamar!), félreteszem. A hagymát apróra vágom, a fokhagymát is lehetelvékony szeletekre vagdosom, kevés olajon (oliva) mindkettő fajtát  üvegesre párolom. Rá mehet a husi, a szójaszósz, aki szereti a ketchup, a méz és a mogyoró. Együtt párolom egy kicsit fedő alatt, míg levet ereszt a saját levében kicsit, majd nem sok vizet öntök alá és úgy folytatom. Közben még lehet hozzáadni szójaszószt is.
Ha már jó porhanyós, hozzáadok 4-5 evőkanál darabolt ananászt. Mivel nem volt otthon keményítő, én egy kis doboz főzőtejszínnel próbáltam sűríteni.

Hozzá currys rízs illik legjobban, ízileg mindenképpen. hagyományos módon készítem a rízst csak a végén nem petrezselymet adok hozzá, hanem egy teáskanálnyi curryt. ragyogó sárga lesz.

Hozzászólások: 0
Címkék: szójaszósz, curry, mogyoró, ananász

Igaz magyar ember vasárnap rántott husit eszik rizsával. vagy nem is, rántott karajt és ubisalit is hozzá. De mielőtt bárki politizálással vádolna, elmondom a rántott húsról lesz szó, nem másról.

Merthogy az enyémek is úgy vannak csaj, jó ha mindenféle "ala" kajákat ütök össze vasárnaponként, na de azért az Igazi Vasárnapi Ebéd mégiscsak valami panírba bújtatott. Számomra mondjuk egy jófajta halacska is megteszi, sőt, de hát a férfiembereim legszivesebben a rántott pipicicit eszik. Merthogy ezt kapják, de az igaz, hogy szárnyasból készítem már szinte az összes húsételt. Így alakult.
(Ez a kép nem az a kép, ez egy másik oldalról származik.)

Aztán amikor vasárnap sütögettem a brutál mennyiségű szeletkéket, egyszer csak elérkeztem az elégig. Vagyis megtelt a jénaifedél (abba szedegetem az olajból) és elegendőnek minősítettem aznapra a mennyiséget. Maradt még négy darabka panírban szomorkodó szeletem. Ha ezt úgy behajítom a hűtőbe csak úgy, akkor bizony egymást áztatják szét, úgy hogy másnap akár kezdhetném előről a panírozást, vagy cuffoghatnék velük napestig.

A módszer

Valahol olvastam, hogy az ilyen esetekre azt kell csinálni, hogy a panírozott szeletkék közé alufóliát terítek - tenyérnyit mondjuk, amennyit egy jobb melírhez szabdalnak a fodrászok - és úgy csomagoljuk be, mehet a hűtőbe. Másnap meg szépen kisütögetjük. Na jó extrába szoktam még egy kicsi prézlit adni nekik, és persze nagyon nem forró olajban, mert akkor csak a széle sül, a közepe meg borzasztó mintát mutat.
Hát ezt az okosságot úgy éreztem a világ elé kell tárnom!

Hozzászólások: 0
Címkék: okosság